|
|
|
2007-07-30 15:32:34, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
"OLYAN TÁRSADALMI KÖRNYZETET KELL TEREMTENI, AMELYBEN TERMÉSZETES ÉRTÉK A SZOLIDARITÁS, ÉS A KÖZÖSSÉGI ESZMÉNYEKRE ÉPÍTŐ ÉLETSTRATÉGIÁK NEM TŰNNEK KEVÉSBÉ SIKERESNEK AZ ÖNÖS STRATAÉGIÁKNÁL..."
(Pálinkás József)
Tisztelt Miniszter Úr!
Mielőtt tovább olvasná ezen írásomat, jó, ha tudja: nekem semmilyen szervezetet nem sikerült létrehoznom és még a családomat sem tudhatom magam mellett. Nekik, ugyanis szükségük van minden energiájukra, annak az egzisztenciális hátránynak a "ledolgozásához", amit tőlem örököltek.
Amikor olvastam a Magyar Nemzet Látó-Tér című rovatában, a 2003. április 8-i számában, a Kormányképes összefogás című írás bevezető, első mondatát - összeszorult a szívem a hiábavaló vágyakozástól.
Annyira szerettem volna legalább a rendszerváltozáskor részese lenni a történéseknek, a lakiteleki "sátorbontásnak"! De nekem lehetett, mert én akkor, csak egy bedolgozó varrónő voltam az MDF akkori elnőke szerint, akik nek "...ott vannak a baloldali pártok!"
Most idézem, amit Öntől olvastam a Magyar Nemzetben:
"Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, amelyben természetes érték a szolidaritás, és a közösségi eszményekre építő életstratégiák nem tűnnek kevésbé sikereseknek az önös stratégiáknál..."
(Pálinkás József)
Elolvasva ezen sorokat, az volt az első gondolatom: biztos eljutott Önhöz, vagy önökhöz az 1998-as, Magyar Napló által meghirdetett szociográfiai pályázaton díjnyertes, "Bízom Külkertesben!" jeligéjű pályamunkám.
Abban, pont ezt a problémát taglalom. Vagyis Bízó Katalin életútján keresztül próbálom bemutatni, hogy "mire vitte" a puha diktatúrában, majd a rendszerváltozásban, ha valaki a "közösségi eszményekre" épített életstratégiával élte mindennapjait. Elérhette, hogy túlélje.
Fáj, hogy meg sem jelent. Az, pedig egyenesen elviselhetetlen, hogy senki nem mondja meg nekem, hogy miért nem, ha egyszer díjra érdemesnek találta a zsűri?
Tudja, én olyan ember vagyok, aki a negatív kritikát is jobban elviseli, mint az érdektelenséget és közömbösséget!
...
Azt írta nekem minap egyik ismerősöm: "Adjon hálát Istennek, hogy megkapta a jó írás adományát."
Én meg erre azt gondolom: mit ér az egész, ha nem sikerült megtalálnom "...azt a szellemi inspirátort, barátot ... aki kedvet ébreszt benned egy új, intenzív munka- és önmegvalósítási szakaszhoz."? (Idézet Egy barátság története c. könyvből, vagyis Féja Géza és Nagy Olga levelezéséből).
Talán, emiatt - inkább érzem átoknak, mint "adománynak" az örökös írhatnék érzését, belső- mindent elnyomó kényszerét!
Addig nem volt gondom ezzel, míg taníthattam, nevelhettem és a közlési vágyamat "kiélhettem" az iskolában. Soha nem akartam mást, mint kicsi gyerekeket "taní-tani"!
Úgy készültem erre a hivatásra már kislány-korom óta, hogy minden információt, ismeretet, tudást azzal a céllal raktároztam el magamban, hogy majd nemzedékek sorának fogom azokat átadni. Közben úgy alakult az életem, hogy csak 40(!) évesen kerülhettem a pályára.
(Ez is ki volt találva, mert az akkori rendeletek értelmében a fölsőfokú oktatási intézményekben a felvételi korhatár 40 év volt.)
Amiért szüleim egyfajta, családon belüli negatív megkülönböztetésben részesítettek, - meg egyébként is megéreztem, hogy 1956. után nekik is - a túlélést jelentette, hogy "rendes, munkásember" legyen belőlem.
Így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy "kenyérkereső" szakmákat kellett "választanom". Attól kezdve, hogy tizenhét éves koromban szakmunkás lettem, már csak esti iskolákban remélhettem a továbbtanulás lehetőségét. Ezt azonban megnehezítette, pontosabban: lehetetlenné tette az a tény, hogy a MUNKAHELYTŐL BEISKOLÁZÁSI JAVASLATRA volt szükség.
...
Itt, "Külkertesen", (Külkertes=saját elnevezésem a még nem kertvárosi, de már nem külvárosi jellegű településrésznek: Pesterzsébet Pacsirta telepének) Bp. XX. kerületében évek óta az enyészeté kezd válni az egyik legrégebbi - a még mindig szép, népi ornamentikával ellátott homlokzatú - emeletes ISKOLA.
Bedeszkázott ablakaival, málló vakolatával, gazzal benőtt óriási kertjével olyan, mint egy mementó! Elsőként ezt záratta be - takarékossági okokból, az MDF-es elnök által vezetett és többségű oktatási bizottság javaslatára, a Fidesz-es polgármester által irányított - ÖNKORMÁNYZAT, 1993-ban.
Sokáig úgy volt, hogy "Inkubátor-házat" alakítanak ki az épületben. Azután, hogy senkinek sem kellett, az önkormányzati testület a 158/1998. (III. 25.) Ök. sz. határozatában - azonnali határidővel - utasította a polgármestert az ingatlan (Bp. XX. ker. Török Flóris u. 227-229.) értékesítésére és ehhez a szükséges intézkedések megtételére.
Azóta, enyhén szólva népszerűtlenek Pesterzsébeten az MDF-es, Fidesz-es politikusok.
A volt, MSZP-s iskolaigazgatónak azonban az első perctől elnézték, hogy segített "elveszejteni" iskolánkat.
Az sem zavart senkit, hogy az 1998-as választásokat követően, míg igazgatta az új, a XXIII. kerület iskolaépületébe költözött iskolát, a kultúráért felelős alpolgármesterként politizált a XX. kerület önkormányzatában.
A 2002-es választásokat követően az MSZP-s polgármester bejutott a parlamentbe és megnyerve az önkormányzati választásokat, megerősítették polgármesteri pozíciójában is.
Azért, hogy a parlamenti "munkáját", jelenlétét ne korlátozza semmi, a párthű igazgató - aki, talán egy kicsivel jobb volt pedagógusnak, mint politikusnak - lemondott iskolaigazgatói állásáról és teljes életét az alpolgármesterségnek "szenteli"!
Ki érti ezt?
Feltűnt az is a 2002-es kampány során, hogy Hiller István az én gondolataimmal kampányolt és bizony elsöprő többséggel nyert, mert mindazt megígérte amiről én itt azt gondoltam, hogy jobbá tehetjük életünket.
...
Természetesen - ennek ellenére sem adom fel, mert az életemet adnám fel! Sőt!
Most lenne szükség arra, hogy valami "Nagyot" tegyünk, hogy visszaszerezzük az itt élők bizalmát!
Esetleg ennek az iskolának is - legalább részben - "Jövőház"-ként kellene működni az elkövetkezendő években! Hiszem, hogy ezért az iskoláért is "kötelezően" kellene jótékonysági gálaestet rendezni!
Erre mondják az MDF-es elitisták, hogy: "Nem mindegy neked, hogy a kültelki prolinak van-e közösségi háza, iskolája, vagy nincs?".
Én meg nem győzöm válaszolni, hogy ez a "proli" szavazott a polgári értékeket képviselőkre, 1990-ben!
Mert "ez a proli" nem az a proli, aki megvalósította a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonos azzal az első generációs polgárral, vagy éppen polgárosodó réteggel, akin- vagy amelyiken megvalósult az!
Tehát: "ez a proli" áldozata az erőszakos kollektivizálásnak és proletarizálásnak.
Ugyanis, az 1950-es években történt egy totális támadás - kilakoltatással, kitelepítéssel, - vidéken: TSZ-esítéssel, - a városokban: erőszakos iparosítással és az emberek gyárakba terelésével!
Az úgynevezett "új-proletárok" a nagyvárosok gyáraiba kerülve - tömegesen, "bérrabszolga"-ként, munkásszállókon tengethették életüket. Közben elveszítették minden identitásukat, ami a családi történelmükhöz, lakóhelyükhöz, annak hagyományaihoz kötötte őket!
(Lásd: férjem története, amikor 14 évesen felkerült a kis falusi, félárva gyermek egy építőipari nagyvállalathoz ipari tanulónak! Egy olyan munkásszállón helyezték el, ahol a szobákba nyolc db emeletes vaságy volt bezsúfolva. Nemhogy asztal nem tartozott a szoba berendezéséhez, de még szék sem jutott mindenkinek! Innen aztán csak havonta, meg ünnepek alkalmával mehettek haza. Budapestből is csak a munkahely-képző-szálló-(kocsma) útvonalat ismerhették meg a három év alatt! Én tudom, mert a két szememmel láttam! Láttam és, mint a vállalat gépírónője, igazán hallhattam, ahogy az akkori kompetensék beszéltek ezekről a gyerekkorú fiatalokról! Mintha nem is embergyerekek, hanem barmok lennének! És valóban, ezek a gyerekek a három év alatt teljesen elszakadtak attól az organikus műveltség- és tudás iránti készségtől, amit az őseiktől örököltek és amibe beleszülettek. Férjem még ministrált is abban a műemlék templomban, amelyik freskóinak feltárását, restaulását pont akkoriban végezte a művészettörténészből lett plébános atya: Pálos Frigyes. Mindezt az elmúlt években tudtam csak meg, amikor megkaptuk Pálos Frigyes: A tereskei templom című könyvét. (Megjelent a 2000. évben, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gödöllői Premontrei Perjelség, a Stephanus Alapítvány és Tereske Önkormánmyzata támogatásával.)
Ezzel, a gyökérvesztéssel és az Európa Unóhoz való tartozásunkkal kapcsolatban elhallgatnak előlünk egy nagyon fontos tényezőt, és ez a következő:
Az Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ismerik családi őseik történetét, történelmét!
- Előlük senki nem titkolta el, hogy a dédapa, vagy ősapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban!
- Vagy, tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba málenkij robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit!
El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme!
Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: "lógnak a levegőben".
Miért?
Azért, mert az odalátogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba.
Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől!
Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "nekem ehhez semmi közöm"!
Ha tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a humánusnak hazudott, szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy hazudta a munkásosztályhoz való tartozását; akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
Nemhogy csökkenteni kellene a történelem órákat, hanem egyenesen, az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete!
Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni!
Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában?
Akkor aztán nem élhetnénk csak úgy felelőtlenül bele a világba, mert a múlt kötelez! Kit arra, hogy ősei hibáiból okulva alakítsa ki családi életprogramját, életstratégiáját - kit arra, hogy méltó utódja lehessen elődeinek!
Ezek, maguktól értetődő dolgok a tőlünk nyugatabbra élők számára.
Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is!
Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy soha többé nem szavaznák vissza a hatalomba saját, családi ellenségeinket, mert a tudás birtokában, felelősséggel tudnának v á l a s z - t a n i!
Él bennem egy vízió: a bedeszkázott iskolaépület ablakairól lekerülnek a deszkák és visszatér az ÉLET az épületbe.
Mi, "Külkertes" lakói felújítjuk, az udvarában igazi botanikus kertet hozunk létre. Nekünk, a keresztényi megbocsájtáson alapuló újrakezdés képviselőinek - a jövő képviselőinek - meg kellene tudni mutatni, hogy a polgári életfelfogás, a jól bevált - őseink életét keretbe foglaló - hagyományok felélesztése a mi életünknek is méltó, kulturális keretet adhatna.
Ezzel meggyőzhetnénk "Külkertes" lakóit arról, hogy a rendszerváltozásnak van más módja is, mint az élet teljes elpiacosítása!
A szakmunkásképzőben azt sulykolták belénk, hogy régen - a II. világháború előtt - csak a gazdagok, a felső tízezer élhetett emberhez méltó életet. Az, aki nekik dolgozott, csak éhezett és szenvedett.
Ez nem igaz!
Olvastam öt évvel ezelőtt, Harangozó Anna (Tolvaly Ernőné) Fordulj vissza kislányom! című regényét. Ebben, a már akkor is fehérhajú Anna néni leírja egy "munkavállaló" család mindennapjait az 1930-as évek második felében.
Összehasonlítva nemzedékem munkás-sorsú tagjaival, felelősséggel állíthatom: "úri" életük volt hozzánk képest! 1996-ban felolvastak a Magyar Rádió Kossuth-adóján a regényből - izgalmasnak, érdekesnek tartott részleteket. A szerzőről azonban egy szó nem esett. Senki nem tudta, hogy innen, Pesterzsébet Pacsirta telepéről való! Lehet, hogy már nem is él. Sorban meghalnak a régebbi korok krónikásai, úgy, hogy elviszik életük tanulságos(!) történeteit a sírba!
Mint, ahogy már e levél elején is beszámoltam arról, hogy nem tudtam lemondani sorstársaim, a vágott-virág nemzedék politikai érdekképviseletéről - végig kampányoltam az 1994-es, az 1998-as és a 2002-es választásokat. Irodai ügyelet, cédulagyűjtés (még a Fidesznek is a Ferencvárosban), szavazatszámláló bizottsági munka... Újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat. Előadásokra készültem a református gyülekezet női körében...
Két marékkal szórtam (gondolat)"gyöngyeimet", ami azután "falra hányt borsó"-vá válva gurult szanaszét. Itthon, a családom haragudott rám, amiért egy fillért nem kaptam senkitől cserébe, miközben csak úgy röpködtek körülöttem a milliók!
Örültem, hogy csinálhattam, csak az bánt, hogy senki nem hallgatott rám az "enyéim", a "mieink" közül! Sőt, csak szálka lettem mindenki szemében.
A 2002-es választási "vereséget" követően, az önkormányzati helyekért folytatott "adok-veszek" után is csak egyedül én maradtam ismét kompetencia nélkül!
Még ez sem fájt annyira, mint az az érdektelenség, amivel minden leírt figyelmeztetésemet, gondolatomat, javaslatomat fogadták!
2003 januárjában - amikor meghalt Fa Miklós, volt iskolatársam - már tudtam, hogy ki fogok az MDF-ből lépni. Tudnia kell, hogy Fa Miklós osztály- évfolyamelső volt az általános iskolában.
Az ő édesanyja kifogástalan külsővel engedte gyermekét iskolába.
Ehhez a rendezettséghez egy belső rend is társult 1957-ig.
Ez azt jelentette, hogy Fa Miklós minden napra készült.
Ezen felül, nem volt olyan ünnepély, iskolai rendezvény, amelyen ne mondott volna el egy-egy verset. Nem volt olyan szavalóverseny, amit ne nyert volna meg. Minden tornagyakorlatot kifogástalanul elvégzett...
Ő volt mindannyiunk példaképe, mert sikerült megvalósítania azt a külső-belső Rendet, ami egy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiségfejlődés kezdete volt, vagyis lett volna!
Az 1956-ot követő években azután láttam, ahogy erőlködik (ő is és még egy-két társunk) szinten tartani magát, de a kádári suttyom-terrort kiszolgáló új tanári kar egyre nyíltabb diszkriminációval illette.
Az előző osztályfőnökünket és a legjobb tanítóinkat, tanárainkat "szanatóriumba" (legalább is nekünk ezt mondták) "utalták", akiket soha többé nem láttunk viszont, mert valószínű belehaltak a "szanatóriumi kezelésbe"!
Amiért Fa Miklós alapvetően sikerorientált személyiség volt, beállt a sorba... Az "eredmény": a "Vágott-virág életsors"!
Köszönöm a közvetett megszólítást! Szeretném, ha tudna róla, hogy egész szívemmel, minden intellektualitásommal a VÁGOTT-VIRÁG-GYÖKÉRTELENÍTETT NEMZEDÉK mellett vagyok.
Ezért, mellékelten megküldöm a vágott-virág nemzedékért írt munkáim egy részét, talán hasznát tudják venni az abban megfogalmazottaknak!
Helyi szinten, itt Pesterzsébeten olyan áttörhetetlen- zártkörű politikai érdekcsoportok alakultak ki, melyekben - keserűen be kell látnom - nekem helyem nincsen!!!
Pedig: kellene, nagyon kellene egy olyan kultúra-háza, egy "Jövőház", nekünk is - ahol a kultúra nemcsak NEKÜNK szólna, hanem - végre RÓLUNK is!
Budapest, 2003. május 30.
Tisztelettel és szeretettel üdvözlöm: Bóna Mária Ilona
Mellékletek:
- Nekrológ Fa Miklós emlékére;
- "Vágott-virág" nemzedékért Családi Kör (oktatási- újragyökeresedési) programja;
- A "Vágott-virág nemzedék elfelejtett anyanyelve;
- Magánember közgondolatai az élet dolgairól és az EU-ról;
- Vélemény, (javaslat) az oktatásügy egy éves munkájáról;
- A tréning, avagy a vágott-.virág nemzedék otthontalan hontalansága, (részlet a Tiborca című regényemből);
- A vágott-virág nemzedék anyátlan anyasága;
- A vágott-virág nemzedék "újragyökeresedése", régi hitünk új öröme által.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: településrésznek, munkásosztályhoz, kiegyensúlyozott, szavazatszámláló, tornagyakorlatot, gyökérvesztéssel, életstratégiával, önkormányzatában, hovatartozásukat, életstratégiáját, gyökértelenített, munkásszállókon, összehasonlítva, iskolaigazgatói, szociográfiákat, érdektelenséget, kilakoltatással, rendezettséghez, egzisztenciális, nagyvállalathoz, elviselhetetlen, önmegvalósítási, visszaszerezzük, iskolaépületébe, szavalóverseny, kifogástalanul, életstratégiák, gondolataimmal, kisajátították, megvalósítania, érdekcsoportok, pesterzsébeten, ferencvárosban, világháborúban, értékesítésére, ellenségeinket, egzisztenciális hátránynak, hiábavaló vágyakozástól, bedolgozó varrónő, baloldali pártok, közösségi eszményekre, önös stratégiáknál, első gondolatom, problémát taglalom, puha diktatúrában, negatív kritikát, szellemi inspirátort, barátság története, örökös írhatnék, közlési vágyamat, céllal raktároztam, akkori rendeletek, OLYAN TÁRSADALMI KÖRNYZETET KELL TEREMTENI, AMELYBEN TERMÉSZETES ÉRTÉK SZOLIDARITÁS, KÖZÖSSÉGI ESZMÉNYEKRE ÉPÍTŐ ÉLETSTRATÉGIÁK NEM TŰNNEK KEVÉSBÉ SIKERESNEK AZ ÖNÖS STRATAÉGIÁKNÁL, Pálinkás József, Tisztelt Miniszter Úr, Magyar Nemzet Látó-Tér, Magyar Nemzetben, Magyar Napló, Bízom Külkertesben, Vagyis Bízó Katalin, Idézet Egy, Féja Géza, Nagy Olga, MUNKAHELYTŐL BEISKOLÁZÁSI JAVASLATRA, Pesterzsébet Pacsirta, Török Flóris, Hiller István, Pálos Frigyes, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Gödöllői Premontrei Perjelség, Stephanus Alapítvány, Tereske Önkormánmyzata, Európa Unóhoz, Terrorháza Múzeum, Harangozó Anna, Tolvaly Ernőné, Magyar Rádió Kossuth-adóján, Amiért Fa Miklós, VÁGOTT-VIRÁG-GYÖKÉRTELENÍTETT NEMZEDÉK, Bóna Mária Ilona, Nekrológ Fa Miklós, Családi Kör,
|
|
|
|
|
|
| egzisztenciális hátránynak, hiábavaló vágyakozástól, bedolgozó varrónő, baloldali pártok, közösségi eszményekre, önös stratégiáknál, első gondolatom, problémát taglalom, puha diktatúrában, negatív kritikát, szellemi inspirátort, barátság története, örökös írhatnék, közlési vágyamat, céllal raktároztam, akkori rendeletek, fölsőfokú oktatási, felvételi korhatár, túlélést jelentette, továbbtanulás lehetőségét, enyészeté kezd, egyik legrégebbi, önkormányzati testület, szükséges intézkedések, első perctől, 1998-as választásokat, kultúráért felelős, 2002-es választásokat, önkormányzati választásokat, párthű igazgató, kicsivel jobb, 2002-es kampány, életemet adnám, elkövetkezendő években, kültelki prolinak, polgári értékeket, első generációs, 1950-es években, totális támadás, emberek gyárakba, nagyvárosok gyáraiba, családi történelmükhöz, építőipari nagyvállalathoz, olyan munkásszállón, szobákba nyolc, szoba berendezéséhez, vállalat gépírónője, akkori kompetensék, gyerekkorú fiatalokról, organikus műveltség-, őseiktől örököltek, műemlék templomban, elmúlt években, tereskei templom, nagyon fontos, emberek hovatartozásukat, első világháborúban, szegény rokon, egyéni sorsok, család történelme, családi történelmek, fiatalabbak számára, odalátogató ifjú, másik terrorizmusba, hamis illúziót, humánusnak hazudott, munkásosztályhoz való, családi vagyonok, történelem órákat, ösztönzők sokaságát, utánunk születettekben, jövő nemzedékének, családi múlt, családi történelem, génkutatások óriási, saját családfáját, ember valójában, múlt kötelez, tőlünk nyugatabbra, hatalomba saját, tudás birtokában, bedeszkázott iskolaépület, udvarában igazi, keresztényi megbocsájtáson, jövő képviselőinek, polgári életfelfogás, élet teljes, felső tízezer, 1930-as évek, szerzőről azonban, régebbi korok, vágott-virág nemzedék, református gyülekezet, családom haragudott, 2002-es választási, önkormányzati helyekért, általános iskolában, belső rend, külső-belső Rendet, 1956-ot követő, kádári suttyom-terrort, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1484
- e Hét: 6992
- e Hónap: 15596
- e Év: 51537
|
|
|
Offline
